1937-ben a párizsi világkiállításon mutatták be a "Magyar-francia kapcsolatok 1000 éve" című - a világkiállítás nagydíját elnyert - pannóját. Picasso volt a díjzsűri elnöke. Amikor csomagolták ki a 14 óriási, 2-szer 7 méteres táblából álló művet, felkiáltott: Ki ez a barbár zseni?"

 

 

 

 

 

A modern magyar festészet egyik legeredetibb és legvitatottabb tehetsége Aba-Novák Vilmos 113 évvel ezelőtt, 1898. március 15-én született Budapesten.

A római iskola legdinamikusabb, legtermékenyebb alkotója a két világháború közti Magyarországon. Kiváló kompozícióteremtő képességgel monumentalitásra törekedett.

Apja Novák Gyula vasúti mérnök, anyja Waginger Róza bécsi születésű. A szülők házasságából három gyermek született: Gyula, Vilmos és Mária. Édesanyja következetesen németül beszélt gyermekeivel, egy gyerekkori fénykép hátlapjának tanúsága szerint Willinek nevezi Vilmos fiát, aki már fiatalon festő szeretne lenni.

1912-ben a budai reálgimnáziumban érettségizett. Apja kívánságára rajztanárjelöltnek iratkozik be a budapesti Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolára, Révész Imre növendékeként. Fölveszi az Aba előnevet, tudatosan készül a művészpályára. 1913-ban festőnövendékként a Szolnoki Művésztelepen dolgozik. Megismerkedik Fényes Adolffal, akitől olajfestést tanul. Két olajképével részt vesz a főiskola ifjúsági kiállításán (Déli pihenő, Alkony).

1914. október 26-án bevonul a 29-es honvédezredbe. 1918-ig 28 hónapon át frontszolgálatot teljesít Galíciában, ahol megsebesül, majd Bukovinában és Észak-Olaszországban szolgál. Kitüntetéssel szerel le. A háborút teljesen értelmetlennek, művészi ambícióinak gátlójának tartotta. 1918 tavaszán három havi szabadsága alatt megszerzi közép- és felsőfokú rajztanári oklevelét a főiskolán. Miután októberben hazatér az olasz frontról, egy éven át kisegítő tanársegéd a József Műegyetem rajz tanszékén.

1919 őszétől  Berény Róbert egykori Városmajor utcai műtermében dolgozik. Kezdetben szüleinél, majd későbbi feleségével a Kálmán utca 10. szám alatt, utána Zugligeten, a egy vendéglő melléképületében lakik. Nyaranta Bodajkon, Komárom-Tarjánban, Zebegényben és Mátraszöllősön fest.

1922. március 31-én felvételt nyer a Képzőművészeti Főiskola grafikai szakosztályába. Szeptemberben grafikáiból (67 rajz és 20 rézkarc) rendezi első gyűjteményes kiállítását az Ernst Múzeumban. A következő évben a Magyar Műkiadó Rt. gondozásában megjelenik az Aba-Novák Vilmos nyolc rézkarca című grafikai album.

1924 májusában részt vesz a frissen alakult Képzőművészek Új Társaságának (KUT) első együttes csoportkiállításán az Ernst Múzeumban (Akttanulmányok a Vízözönhöz, Pásztorok imádása, Bakony vidéke).  Kiállít Zürichben, Clevelandben és Stockholmban. A XIV. Velencei Biennálén hét rézkarcával szerepel.

1925.  Felsőbányán fest. Elnyeri a Szinyei Merse Pál Társaság 5 millió koronás utazási díját. Decemberben kiállítja Fésülködés című olajképét az OMKT Aktkiállításán a Műcsarnokban. Két rézkarccal vesz részt a szentév tiszteletére rendezett magyar kiállításon Rómában. 1926-ban az Ernst Múzeum tárlatán Savonarola című rézkarcával elnyeri a Társaság grafikai díját. Az utazási ösztöndíjával Velence - Verona – Milánó – Bern – Bázel útvonalon májusban Párizsba érkezik. Júliusban újra Budapesten dolgozik.

Fésülködés Savonarola

 

1927. februárban 42 művével megrendezi harmadik gyűjteményes kiállítását az Ernst Múzeumban.  Áprilisban részt vesz a KUT kiállításán a Nemzeti Szalonban (Gyártelep, Kubikusok, Komédia). Grafikákkal vesz részt firenzei, varsói, poznani, krakkói, stockholmi magyar kiállításokon. Festőeszközöket gyártó üzemet létesít, ahol a Norma néven forgalmazott művészfestékeket állítják elő.

1928-től minden Velencei Biennálén részt vesz, ezúttal hat művével. Megszületik Judit lánya. 

A harmincas évek elején számos monumentális műve bekerült Európa jelentős köz- és magángyűjteményeibe. 1935-ben New Yorkban a kor meghatározó festőjeként ünneplik (színes filmet is forgatnak róla), 1936-ban a  Párizsi világkiállítás, Grand Prix díját, 1937-ben  a Velencei Biennálé nagydíját nyeri el.  Idehaza szintén elementáris hatása volt. Jászszentandráson máig tartja magát az a történet, hogy a római katolikus templom falára festett freskói olyan megrázó hatással voltak a misére járó várandós asszonyokra, hogy közülük többen elvetéltek.

 

A jászszentandrási templom freskói

Brutális víziói '30-as években előbb grafikákon, később olaj- és temperaképeken, majd monumentális freskókon jelentek meg. Filozofikus, játékos, groteszk vásári-, és cirkuszjeleneteket, falusi történeteket, körmeneteket festett erőteljes, expresszív festői gesztusokkal. Miközben szó szerint vibrál a levegő monumentális vízióin, a környezetében lévő emberekről meghatóan lírai portrékat készített. A közvéleményt megosztotta. Amilyen ellenálló, harcos, következetes elvek mentén alkotott, olyan lett a korabeli sajtóvisszhangja is. Inkább támadták, mint támogatták, már ami a középszerű műítészeket illeti.

Cirkuszi kikiáltó Álarckészítő

 

Állami megrendelésre a Székesfehérvári Mauzóleumban és a szegedi Hősök Kapuján Horthy Miklóst is megörökítette (ez utóbbi képet Rákosi Mátyás levakoltatta, azóta helyreállították), de mindeközben templomokban is dolgozott: a pannonhalmi István kápolna freskóit, a sikondai, csornai templomok falképeit festette.

Miközben szimultán dolgozott, izgalma lázzá vált, úgy szimbolikusan, mint a fizikai valóságban. Hogy el tudja viselni e pusztító tüzet, az a hír járta, hogy jégkockákat szopogatott. Az utolsó képei egyike a híres Álarckészítő, mely mintha kulcs lenne egész életművéhez, amivel talán megfejthető Aba-Novák művészete. De a titok egyetlen hiteles tudója 1941. szeptember 29-én, negyvenhét éves korában, Budapesten meghalt. Talán pontosabb lenne úgy fogalmazni: elégett a maga táplálta tűzben. A Farkasréti temetőben nyugszik.

Volt idő, amikor szerették volna kitörölni a magyar művészettörténetből. „A legveszélyesebb festő. Sehol nem akarok a nevével találkozni!” – mondta róla Révay József, a kommunista párt főideológusa az ötvenes évek elején. Irredentának, revizionistának bélyegezték. A hivatalos „véleményformálók” közül sokakban „megütközést keltett”, amikor 1962-ben végre nagy, összegző kiállítást rendeztek műveiből a Magyar Nemzeti Galériában. (Legközelebb 2008-ban volt gyűjteményes kiállítása Debrecenben.)

A kultúrkomisszárok félelme nem volt alaptalan. Aba-Novák magával ragadó festészete nem esztétikai, s főként nem ideológiai-politikai előfeltevéseken alapult, hanem virtuóz technikai tudáson és egyedi, harsány színhasználaton. Dinamikus ábrázolásait nem lehetett beilleszteni a szocialista sémákba: egy olyan időszak képviselőjének számított, amelyet éppenséggel eltörölni igyekezett a regnáló kurzus.