Hatvan éve, 1951. március 22-én halt meg Almásy László Ede Szahara-kutató, felfedező,  pilóta és katona, akinek titokzatos alakja ihlette Az angol beteg című nagysikerű filmet.

1895. augusztus 22-én született Borostyánkőn (ma Bernstein, Ausztria) nemesi, bár nem grófi családban, magyar apától és olasz anyától. Apja, Almásy György nemzetközi hírű Belső-Ázsia-kutató volt, de őt ekkor még a technika, az autók és a repülőgépek világa vonzotta.

Középiskolai tanulmányait Grazban kezdte, de egy szerencsétlen véletlen után (kerékpárjával elütötte a gimnáziumigazgatót) távoznia kellett. Diákévei alatt, 1909-ben egy újságban látott repülőgép után épített egy vitorlázó repülőt, amellyel egy kőbánya faláról elrugaszkodva végzett próbarepülést. 10 métert zuhant, de bordatöréssel és kisebb sebesülésekkel megúszta. 1910-ben egy svájci  tüdőszanatóriumban tölt egy évet betegeskedése miatt (10 éves korától dohányzott).

Angliában Eastbourne-ben tanult és itt szerezte meg első pilótaengedélyét is. Az első világháború idején önkéntes pilótaként szolgált az osztrák-magyar légierőben, s több kitüntetést is kapott. A lemondásra kényszerült IV. Károly király rendíthetetlen híve maradt, mindkét királypuccs alkalmával ő vitte autóján Budapestre. Ekkor ragadt rá a grófi cím is, mert az exuralkodó következetesen így szólította.

A húszas évek közepén az osztrák Steyr autógyár szombathelyi képviselője lett, a gyár termékeivel több versenyen diadalmaskodott. 1926-ban az osztrák Steyr-túrakocsik megbízhatóságát bizonyítandó a Nílus mentén egész Szudánig vezetett,  s a következő években többször visszatért a sivatagba, olykor csak vadászni..

1929-ben autóval járta végig a híres ősi Darb el-Arbain karavánutat. A 12 ezer kilométeres expedícióról készült filmfelvétel nemrég került elő, és Ausztriában be is mutatták A sivatag szerelmese lett, feléledt felfedezői hajlama, főként a Líbiai-sivatag titkai foglalkoztatták. Expedíciója a Líbiai-sivatag utolsó ismeretlen helyeit térképezte fel. 1931-ben repülőgépe Szíriában viharba került és lezuhant, de túlélte a balesetet.

1932-ben angol társaival a legendás Zerzura oázis három völgyéből kettőt fedezett fel, később egyedül bukkant rá a harmadik völgyre. A délnyugat-egyiptomi sivatagban prehisztorikus sziklarajzokat talált.

1935-ben Almásy tudósított először arról, hogy a Nílus egyik szigetén, Vádi Halfa közelében egy „magyar” nevű berber törzs él, amelynek tagjai állítólag II. Szolimán szultán serege által összefogdosott magyar hadifoglyok, majd katonák leszármazottai. A törzs magyarabnak nevezi magát.

A következő években a német Leo Frobenius társaságában több expedíciót vezetett és hatalmas területeket térképezett fel. Almásynak - vagy ahogy a beduinok nevezték, Abu Ramlának (a homok atyja) - arra is jutott ideje, hogy megszervezze a vitorlázó repülést Egyiptomban, és több könyvet írjon útjairól.   

A második világháború kitörésekor a briteket és az olaszokat is megkereste, de mindkét fél a másik kémjének vélte, ezért haza kellett térnie. A német Wehrmacht viszont igényt tartott tapasztalataira, helyismeretére, így századosi rangban Erwin Rommel afrikai hadtestéhez került. Több titkos akcióban vett részt. A legkalandosabb a Salaam hadművelet volt, amelynek során Líbiából két német ügynököt juttatott saját térképvázlatai alapján, több ezer kilométeres sivatagi repülés után Egyiptomba, mélyen az ellenséges vonalak mögé. Teljesítményéért Rommel Vaskereszttel tüntette ki és őrnaggyá léptette elő.

Budapestre visszatérve szerepet vállalt az üldözött zsidók mentésében. Horthy Miklós úti lakásában, 1944 novemberében több üldözött zsidónak is menedéket nyújtott. Többek között Fuchs Jenő olimpiai bajnok fiát, Györgyöt is rejtegette. A német seregben kapott egyenruhát és kitüntetéseit (első- és a másodosztályú vaskereszt) viselve többször elzavarta a razziázó nyilasokat.

A háború végén állítólag ismét felajánlotta szolgálatait a brit hírszerzésnek, megint hiába. Letartóztatták és Magyarországra szállították, ahol hosszú hónapokat töltött kegyetlen körülmények között a börtönben. Háborús bűnösként népbíróság elé állították. A vádat háborús élményeiről írott könyvének részleteivel ("Rommel seregénél Líbiában") támasztották alá.  A nagy hírű orientalista, Germanus Gyula két órás védőbeszédének hatására felmentették. A kalandos életű "grófról" bizton állítható, hogy konzervatív királypárti volt, de nem nácibarát.

1947-ben visszatért Egyiptomba, 1949-ben harmadmagával - távolsági rekordot felállítva - Párizsból Kairóba vontatott egy vitorlázó repülőgépet, ezzel távolsági világrekordot állítottak fel.

Élete utolsó éveiben egy sivatagkutató intézet létrehozásán fáradozott. Hiába kapta azonban kézhez kinevezését, az igazgatói posztot már nem foglalhatta el. 1951-ben autókat hozott javításra Ausztriába. A máját megtámadó kór itt leverte lábáról és Salzburgban kórházba került. Az elvégzett operáció sem segített rajta és 55 éves korában, 1951. március 22-én  a kórházban elhunyt. A salzburgi köztemetõben hantolták el. Sírján arabul "A homok atyja", alatta németül a "pilóta, Afrika-kutató és Zerzura oázis felfedezője" felirat áll.

Almásy kalandos élete ihlette Michael Ondaatje 1992-ben megjelent Az angol beteg című regényét, amelyből 1996-ban minden idők legsikeresebb, kilenc Oscar-díjjal jutalmazott angol filmje készült.  A film egy szerelmi történet keretébe ágyazva mutat be részleteket Almásy kutatásairól és életéből, az általa felfedezett sziklafestményekről és a háború előtti Egyiptomról. Az alkotók felhasználták ugyan Almásy nevét és a sivatag világát, de a legkevésbé sem törekedtek hitelességre.

A film kapcsán ismét az érdeklődés előterébe került az ellentmondásos megítélésű, kalandos sorsú "gróf", akiről több könyv is megjelent. Ezek megerősítették, hogy Almásy nem volt meggyőződéses nácibarát, inkább konzervatív királypárti. A Szahara utolsó fehér foltjait eltüntető felfedezőről születésének századik évfordulóján bélyeget és könyvet adtak ki, s felavatták mellszobrát.

 

 Almásy László szobra a Magyar Földrajzi Múzeum kertjében, Érden