Ma lenne 80 éves Annie Girardot a hatvanas-hetvenes évek francia filmjeinek meghatározó és rendkívül népszerű alakja. Neve vonzotta a közönséget, vibráló, temperamentumos, élénk eszű, csipetnyi humorral is megfűszerezett asszonyfigurái még ma is népszerűek.

A franciák egyik kedvence 1931. október 25-én született Párizsban, a filmvásznon  Édesanyjához hasonlóan ápolónak tanult, ám végül a színészet mellett döntött . Húszévesen iratozott be a párizsi Conservatoire színész szakára. Diplomáját 1954-ben kapta meg. Tanulmányai végeztével a Comédie Francaise szerződtette, a társulatnak három évig volt tagja.

Szerepelt szerelmi drámában, pszichokrimiben és vígjátékokban is.

1955-ben a Tizenhárman az asztalnál című filmmel mutatkozott be. Öt évvel később legismertebb szerepét - Nadia, a prostituált -  játszotta el Luchino Visconti a (1960.) Rocco és fivérei című klasszikus filmjében. Nadia szépsége éket ver a két testvér, Rocco és Simone közé, megőrjíti és egymás ellen fordítja a fivéreket.

 

Pályafutása igazán a hatvanas években vett lendületet. Játszott a hét epizódból álló A francia nő és a szerelem (1960.) című filmben.

 

1967-ben játszott az Élni az életért című drámában, a Boszorkányok című komédiában.

 

Szerepelt a Dillinger halott (1968.) című filmdrámában is.

1969-ben Belmondo partnere volt az Egy férfi, aki tetszik nekem című filmben.

 

Később Girardot  sokat és válogatás nélkül forgatott. Számtalan könnyed hangvételű vígjátékot vállalt el: A hölgy nem iszik, nem dohányzik, nem flörtöl, csak fecseg (1970.), Nem zörög a haraszt... (1973.) stb.

   

Krimikben és vígjátékokban is nagy sikert aratott, A szoknyás zsaru (1978.), valamint az Ellopták Jupiter fenekét (1981.) című alkotásban Phillippe Noiret oldalán hódította meg a nézőket.

 

Magánéletét és későbbi szakmai pályafutását egyaránt hullámhegyek és -völgyek jellemezték. Férje Renato Salvatori olasz színész volt, akivel még a Rocco és fivérei forgatásán ismerkedett meg. Később különváltak, kapcsolatukból egy lány született.  de Salvatori 1988-ban bekövetkezett haláláig hivatalosan nem váltak el.

Girardot próbálkozott saját filmstúdió alapításával is, de az ügyletnek rövid idő múlva pénzügyi bukás lett a vége. Ötvenévesen kalandba bonyolódott egy nála sokkal fiatalabb zeneszerzővel, akivel revüszínházat alapítottak: a románcnak gyorsan vége lett, az adósságokat a színésznő hosszú évekig nyögte.

A kilencvenes években megtalálták a korának megfelelő asszonyszerepek. 1996-ban a legjobb női mellékszereplőnek járó César-díjat kapta Claude Lelouch huszadik századba helyezett Nyomorultak című filmjében nyújtott alakításáért. A díjátadó ünnepségen sírással küszködve mondta: "Látjátok, még nem haltam meg!"


Egyik utolsó nagy szerepét az 2001-es A zongoratanárnő című filmben kapta, amelyben kiállhatatlan vénasszonyt játszott a magyar származású Isabelle Huppert oldalán. Huppert zsarnok anyját alakította.

 

A színházhoz sem lett hűtlen. Párizsban évekig játszották Daniel Soulier A Zambezi vízesés című drámáját, amelyben egy ellenszenves anya szerepében nyűgözte le a közönséget.

2006-ban került nyilvánosságra, hogy Alzheimer-kórban szenved. A művésznő a kór elleni küzdelem jelképévé vált, miután elvállalta, hogy szerepeljen Nicolas Beaulieu rendező az Így múlik el az élet című dokumentumfilmjében.

 

 2011. február 28-án egy párizsi kórházban hunyt el 79 éves korában.

 

Háromszor kapta meg a legrangosabb francia filmes elismerést, a César-díjat: először 1977-ben, majd hosszú szünet után 1996-ban a Nyomorultakért és 2002-ben A zongoratanárnőért.

 

 

Annie Girardot a közeljövőben a tévében:


Boszorkányok - MGM, 2011-10-26 01:55