Az R.E.M. azon kevés együttes közé tartozik, amelyik képes volt úgy eljutni a csúcsra, hogy nem adták be a derekukat, nem hódoltak meg a divatnak, hanem inkább ők teremtették azt. Az R.E.M. nélkül nehéz elképzelni az az elmúlt évtizedek alt-rock, indie-rock és a főiskolai-rock mozgalmait .
John Michel Stipe (Decatur, 1960. január 4.), az együttes frontembere ma 50 éves. Apja katona volt, ezért gyermekkorában sokat utaztak, éltek Németországban is. Egyetemi tanulmányait az amerikai University of Georgián végezte, festészetet és fényképészetet tanult. Itt ismerkedett meg 1980-ban az R.E.M. későbbi tagjaival, Mike Millsszel, Peter Buckkal és Bill Berryvel. Amatőr körülmények között, garázsban kezdtek el játszani, eleinte feldolgozásokat. Az együttes azóta is aktív.
Először némi bizonytalanság volt a név körül, de az első kislemezen már a mostani rövidítés szerepelt. Az R.E.M. név (a Rapid Eye Movement, az alvás egyik fázisának tudományos rövidítése) állítólag a szótár véletlenszerű felcsapásával keletkezett.
Első kislemezük, a Radio Free Europe 1981-ben jelent meg mindössze ezer példányban, de a kezdő együttes bekerült a Village Voice év végi összesítésébe is.
A kislemezt saját költségen hozták össze, de a befektetett pénz igen hamar megtérült. A két szám nagyon megtetszett a főiskolai rádiók szerkesztőinek, úgyhogy elég hamar kisebbfajta sláger lett belőlük. Jöttek is az ajánlatok a lemezszerződésekre.
A nagylemezek az R.E.M.-et igen hamar felemelték a népszerű amerikai rockzenekarok közé.
1985. Rockpalast
Úgy voltak rockosak, erősek, hogy közben egyáltalán nem tagadták meg intellektualitásukat és érzékenységüket. Ez az "ösztönös" rock'n'rollban nem nagyon volt divat - inkább az ő követőik tették azzá.
1991-ben az Out Of Time c. lemezről a Shiny Happy People c. szám letarolta Európát is. Egy igazi, megunhatatlan bulidal, amiben Stipe mellett Katie Pierson hangját is hallhatjuk.
A következő slágernél (Losing My Religion) kiderült, hogy az együttesre inkább jellemző a jó értelemben vett komolyság, mint a bulihangulat.
A következő évek lemezeiről (Automatic for the People (1992.), Monster (1994.), New Adventures in Hi-Fi (1996.) is olyan remekbeszabott lassúk kerültek ki, mint a Drive, vagy az Everybody Hurts. Bár voltak rockosabb dalaik is, mégis, sokaknak főleg ezek maradtak meg. Stipe hangja ezekben "üti a legnagyobbat".
Az együttes karrierjének következő nagy változása az volt, amikor 1997-ben Bill Berry dobos bejelentette: elfáradt, kilép. Szerencsére a feloszlás gondolatát hamar elvetették, és inkább új utakat próbáltak ki hárman - no persze rengeteg segítővel. Az első ilyen lemez a kísérletező Up (1998.) volt. Ezután két és fél évig kellett várnunk, hogy megjelenjen a következő album, a Reveal (2001.). (Ahogy a reklámszlogenjük mondja: akik csak akkor készítenek új lemezt, ha van mondanivalójuk.)
Amit régen dalszerzőként fontosnak tartottam, az az volt, hogy olyat alkossak, ami időtálló. Mostanában inkább az került előtérbe, hogy kifejezzek egy érzést, amit most érzek, hogy egy olyan lemezt hozhassak létre, ami arról szól, hogy milyen folyamatokon megyünk át mostanában."
Michael Stipe ezen szándéka jellemzi azt a tizenhárom dalt, mely az R.E.M. tizenharmadik, Around The Sun (2004.) című lemezén hallható. Ez az album az első új stúdió munka az R.E.M.-től a 2001-ben kiadott Reveal óta. Egy olyan időszakban, melyet a nehéz döntések jellemeznek, legyen szó politikáról, vagy magánéletről, az R.E.M. az Around The Sun elkészítése mellett döntött, hogy elmondja milyen az a hangulat amit olyan jellemzőnek érzeznek, ennek összes metaforikus jelentését kihasználva. Az eredmény pedig egy olyan közvetlen és intenzív hangvétel, mely méltó folytatása a csapat eddigi legjobb és legelismertebb munkáinak.
"Ezek a dalok nem önéletrajzi ihletésűek" - magyarázta Stipe. "Mind-mind, akárcsak a legjobb korábbi dalaink, megírt szövegek, melyek olyanok, mintha a tudattalanból szóló hang beszélne hozzánk. De azért bennük van az a meggyőződésünk, hogy ha mi ilyen erősen így érzünk, akkor talán nem mi vagyunk az egyetlenek."
"Rengeteg kreatív energia halmozódott fel bennünk." - tette hozzá Mills. "Mire ennek a hosszú folyamatnak a végére értünk, negyven dal volt meg, különböző stádiumban persze. Azt hiszem, ezek közül sokat tudunk majd használni a jövőben más munkáink során. De a folyamat lényegi része mit sem változott: Peterrel megcsináltuk a demokat, amik aztán átkerültek Michaelhez hogy tovább dolgozzon rajtuk, és megszülessenek a szövegek. Ami más volt ezúttal, az az, hogy rengeteg választási lehetőségünk volt. Ami mindannyiunk számára esszenciálissá vált, az a kölcsönös hatás, amit egymásra gyakorlunk"
Stipe szerint azt, hogy a dalok hogyan illenek egymáshoz, több, mind külső mind pedig belső dolog találkozási pontja határozza meg. "Az olyan dalok, mint az 'Electronic Blue' és a 'High Speed Train' az álmok világából építkeznek. Az I Wanted To Be Wrong a legerősebb politikai állásfoglalás amit tehettünk egy olyan korszakban, amikor szinte levegőt sem vehetsz anélkül, hogy annak ne lenne valamilyen politikai jelentősége. A Final Straw ellenben a legbensőbb érzelmekből táplálkozik."
(2005. január 22-án európai körútja keretében az R.E.M. a Budapest Sportarénában is fellépett.)
2007 nyarán az R.E.M., egy ötnapos ún. "live reherseal"-t tartott a 2008-ban megjelenő albumukhoz, az Accelerate-hez! Ez a koncertsorozat rendkívül sikeres volt, a világ minden tájáról érkeztek emberek Dublinba, hogy megnézzék a világszerte 80 milliós eladást produkáló együttes munkálatait. Az koncertalbum 2008. március 31-én megjelent, bár átütő siker nem volt, de a kritika és a közönség egyértelműen jól fogadta a rockos hangzásvilágot.
Az R.E.M. -et 2007-ben beiktatták a Hírességek Csarnokába (Rock and Roll Hall of Fame). Ide csak olyan előadók kerülhettek be, akik 25 éven keresztül kiemelkedőt alkottak. Mivel az első lemezük 1983-ban jelent meg, már a jubilálás első évében tagjai lettek.
R.E.M. I wanna be your dog Rock and Roll Hall of Fame
Kevés album kapott olyan találó címetm mint az Accelerate (2008.), az R.E.M. 14. stúdióalbuma. De még mielőtt a csapat kiválasztotta volna a címet, vagy elkezdték volna a felvételeket, Michael Stipe, Pete Buck és Mike Mills már jól tudták, hogy milyennek szeretnék hallani az új lemezt:
„Felturbózott.” – mondja Stipe. „Ez az, ahogyan én elneveztem. Egy felturbózott R.E.M. lemez. Valami nagyon gyorsat és ütőset szerettünk volna csinálni. A cím volt az utolsó dolog, amiről döntöttünk. De még annak kapcsán is mindannyian szerettünk volna valamit, ami pörgős és gyors.”
Így is lett. A 11 dal mindegyike vibráló és lényegre törő. Mindegyiken érezhető, hogy a korszak egyik legelismertebb, legkedveltebb és legkreatívabb csapata új magasságokban szárnyal. Ez az elképzelés vonul végig mindenen, amit az elmúlt 25 év során felépítettek. Ez hallható a tüzes Living Well Is The Best Revenge–ben; a Supernatural Superserious emelkedett akkordjain keresztül az utolsó dalig, az I’m Gonna DJ -ig.
„Szerettünk volna a lényegre koncentrálni ezen az albumon.” – magyarázza a basszusgitáros Mills. „Rövidebb, gyorsabb dalokat írtunk, szinte kizárólag elektromos gitárokon. A legtöbbet élőben vettük fel a stúdióban és általában az egyik legelső felvételt tartottuk meg. Igazából kivettünk versszakokat és refréneket, amikre nem volt feltétlenül szükség, megpróbáltuk kitalálni, mi az, ami egy-egy dalban feltétlenül kell, és minden mást elvetettünk.” A spontaneitás is abból ered, hogy nagyon élesen szemlélik a mai világot. „Eléggé sok benne a siettetés, így van.” – mondja Buck. „És úgy érzem, düh is van benne. Csak nézz körül a világban, és azt hiszem elég sok dolgot találsz, ami miatt haragot érezhetsz.”
(Az albumot bemutató koncertkörút egyik állomása 2008. augusztus 16-án a budapesti Sziget fesztivál volt.)
A tizenötödik stúdióalbuma felvételeit 2009-ben fejezte be az R.E.M. Az amerikai rockzenekar új lemeze a tervek szerint 2011. március 8-án jelenik meg. Michael Stipe énekes, Peter Buck gitáros és Mike Mills basszusgitáros az új anyagot Jacknife Lee Grammy-díjas producer bevonásával rögzítette, aki a zenekar előző, Accelerate c. albumát is jegyzi. A napokban a Discoverer című dalt a rajongók számára ingyenesen letölthetővé tették.
Michel Stipe a kilencvenes években filmes karrierbe is kezdett. Single Cell nevű filmes cége első sikereit az évtized végén érte el: Stipe volt többek között a Velvet Goldmine, az Amerikai pszichó és A John Malkovich menet c. filmek producere.
Utolsó kommentek